| Schmitt Pál - az ország tesztje |
III. évfolyam 1. szám[2012. március 28.] |
 |
„Egyetlen barátunk van a mai világban, a valóság és a tények”
(Orbán Viktor a Bajor Gazdasági Szövetség müncheni székházában tartott előadásán, 2012. március 22.)
Megvan az a kép, ugye, amikor G. W. Bush-sal, az Egyesült Államok legelcseszettebb elnökével közlik egy iskolai látogatás során, hogy „bocsánat elnök úr, de egy Boeing épp az imént fúrta keresztül magát a WTC északi tornyán...”? Rezzenéstelen arc, egy szolid bólintás, majd mintha mi sem történt volna, mesél tovább a gyerekeknek...
Mai magyarországi történetünk fajsúlya természetesen össze sem vethető a 2001. szeptember 11-i eseményekkel, pusztán az elnöki reakció miatt jutott eszembe az a rövid bejátszás. Elképzelem, ahogy Orbán Viktornak egy Videoton meccs közben, az omladozó lelátó páholyában odasúgja valamelyik hűséges pártbugrisa, alázattal és tisztelettel, hogy Vikibazmeg, ez tényleg másolta! Vikibazmeg pedig csak ül, kiköpi a szotyolát, vállat von, és azt mondja: Na és?! Nem épp arról szól a Zelmúltkétév, hogy ezekkel bármit meg lehet etetni?!
Őszintén remélem, hogy most, amikor a Semmelweis Egyetem doktori tanácsa egyfajta morális transzba esve épp azt próbálja eldönteni, hogy vajon para-e köztársasági elnöktől elvenni a kisdoktori címet (szakmailag nem hinném, hogy kérdések merülnének fel), szóval őszintén remélem, hogy Vikibazmeg eleresztett már legalább telefonon egy ukázt, miszerint a doktori cím marad, és kész!
Ezzel ugyanis korunk legnagyobb tesztje elé állítaná a magyar társadalmat. (Ki tudja, talán épp ez a célja!? – ne feledjük, egy hatalommániától megrészegült, magát valamiféle neoavantgard diktátornak képzelő vadbaromtól bármi kitelhet...) Elvégre nem csak egy szűk réteg számára érthető téma ez, mint az alkotmánybíróság, vagy a médiatörvény, a jegybank, meg a bírói kinevezések, a köz- és felsőoktatás módszeres leépítése, az egyéni képviselői indítványként benyújtott kétharmados törvénymódosítások, és így tovább, amikhez a Zállampógár vajmi keveset konyít, ráadásul az is jobban felbassza, ha egyik napról a másikra leveszik műsorról a Barátok Köztöt... Nem! Itt egy olyan egyszerű tényről, illetve annak a felvállalni nem akart, ámbár illendő, sőt, morális szempontból kötelező érvényű következményeiről van szó, amit egy mezei óvodás is képes lenne felfogni. Következésképp, ha marad a doktori cím ÉS palibátyánk nem mond le, akkor tényleg csak az istenadta nép lenne képes – és kellene, hogy képes legyen, vajha csak egy picit is – letéríteni röppályájáról a régesrég ellene fordult bizarr elmebajt.
Márpedig, ha a tendenciáknak megfelelően folyik tovább ez a szarosbugyihoz hasonlító ügy, akkor marad a cím és marad az elnök is.
Ám onnantól lesz csak igazán izgalmas a történet! Akkor a kérdés már nem a politikai elit züllöttségéről, romlottságáról és a társadalom nagyképű leszarásáról fog szólni, hanem épp a már amúgy is kellőképpen szájbaszart társadalom utolsó esélyéről, hogy megmutassa, igenis tökös gyerek, és legalább azt nem hagyja, hogy egy senkiházi bohóc, egy utolsó nímand trónoljon felette, viccet csinálva Magyarországból a gulyáslevestől Szentgyörgyi Albertig!
A kérdés az lesz, hogy vajon maradt-e még annyi lelkület ebben a mentálisan kisemmizett és agymosott népben, hogy felismervén a körülötte terjengő ormótlan bűzt, pártállástól függetlenül felemelje mindkét kezét és egy kecses mozdulattal a szennyesbe (ha nem egyenesen a kukába) hajítsa a fejére száradt szarosbugyit!
Szerintem meg ez van:
©2010 Benke Hunor (butitimes.hu) impresszum és szerzői jogok
|
|
